HÓDMEZŐVÁSÁRHELY EGÉSZSÉGÜGYE

(1918-1950)

Szenti Tibor

               A két világháború közötti fejlődés

Az első világháború nemcsak az ország sorsát, hanem a vásárhelyi egészségügy jövőjét is befolyásolta. Utóbbit nem negatív módon, ahogy ez a háború miatt várható lenne. Dr. Háhn Dávid nyugalmazott tiszti főorvos 1880. jan. 8-tól 1918. június végéig állt a város szolgálatában, majd ez év szeptember 23-án elhunyt.[1] A megüresedett állásra dr. Szappanos Mihály kerületi orvost, társadalombiztosító főorvost nevezték ki.[2] Júliusban egyszerre jelent meg az Albániából hazatért katonák által behurcolt malária, illetve. a spanyolnátha, az influenza vírus addig ismeretlen és  pusztító típusa. Október és november hónapban a legtöbb áldozatot szedte, és 1919. januárjában szűnt meg végleg. Közvetlenül a vírusinfekcióban 30, szövődményében 259 fő halt meg.[3] 1917-ben Kovács Józsefné Zimmermann Anna vásárhelyi lakos jótékonyságból a kórházban "Kovács"-betegszobát alakított ki, amelynek felszerelését, jó karban tartását biztosította; illetve az e kórteremben, vagy a kórház más osztályain ápolt rászorulók segélyezéséről alapítványában rendelkezett.[4] 

Közel két év kellett ahhoz, hogy az orvoslétszám és a kórház gyógyító állománya rendeződjön, majd gyarapodjon. A fejlesztés időszakának kezdetén a kórházban 10 orvos dolgozott. Dr. Ördögh Béla főigazgató-főorvos így fogalmazott: "Az első világháború után az egészségügyi kultúra a város lakossága körében olyan mértékben fejlődött, hogy a kórház igazgatója, dr. Genersich Antal új osztályok felállítását harcolhatta ki."[5]

Korszakunk első orvosnévsora 1919-ből származik[6]:

1920-ban a belosztály vezetőjének, dr. Stranz Gyulának a távozásával dr. Wirth Márton lett a főorvos.[7]

A közgyűlés már 1921-ben így rendelkezett: "Az »Erzsébet« közkórháznál 50 ággyal bőr és nemi betegek részére külön osztályt létesítünk és e létesítendő osztályhoz egy osztályos főorvosi állást rendszeresítünk…"[8] 1922-ben dr. Szentkirályi Zsigmond vezetésével a bőr- és nemi beteg osztályt, illetve dr. Ormos Pál irányításával kórbonctani és laboratóriumi osztályt indítottak. A szemészet új vezető főorvosa dr. Pásztor Imre. A kórháznak ekkor 10 orvosa volt. A sebészet 60, a belgyógyászat 60, a bőr- és nemi beteg 30, a szemészet 50, a fertőző 20, az elme 20 ágyas; a kórház összesen 240 ágyas volt. A szülészeti-nőgyógyászati betegeket a sebészeten helyezték el, míg az elme és a fertőző betegek a belgyógyászathoz tartoztak.

Az Amerikai Vöröskereszt az Anya- és Csecsemőgondozó Intézet céljaira városunktól megkapta a "Szarvas" vendéglő épületének a bejárattól jobbra eső földszinti részét, és 120.000 K. költséggel átalakíttatta. A szervezetet hazákban az Országos Stefánia Szövetség vette át, és városunkban 1926-ban kezdte meg a működését.[9] (A város 1925-ben az egykori Szarvas vendéglő főépületének üresen maradt földszinti részét átengedte a Tüdőbeteg Rendelő ingyenes működtetéséhez.[10])

A kórházi személyzet már ezekben az években is a legrosszabbul fizetett alkalmazotti réteg volt. 1923-ban az ápolók és a szolgaszemélyzet bérét a következő indoklással emelték meg: "…tekintettel arra, hogy a kórházi alkalmazottak szegénységük és ruhátlanságuk miatt szolgálatukat ellátni nem képesek, s így kénytelenek lettek volna szolgálatuktól megválni…"[11] Az is elgondolkodtató, hogy az orvosok mennyi feladatot láttak el. Dr. Ormos Pál esetében a következőket írták elő: "…a boncoló főorvos feladatköre: boncol, róla jkv-t vezet, vezeti a labort, elvégzi a labor vizsgálatokat, gyógykezeli a fertőző osztály betegeit, ellátja a járványkórház vezetését, a közegészségügy által elrendelt élelmiszer bakteriológiai és vegyi vizsgálatokat elvégzi."[12] (Esetében még ehhez társult a röntgen vezetése!)

A város a Szanatóriumi Egyesület részére, a (Kútvölgyön lévő) tüdőbeteg pavilon emeletének fölépítéséhez szükséges 200 ezer db. kisméretű tégla, és 10 ezer db. tetőcserép díjmentes felhasználását engedélyezte, de teljesíteni nem tudta, viszont 1926-tól 5 naptári éven át, évi 1000 aranykorona segélyt adtak hozzá. Ugyanakkor 1924-ben, a rendes évi segélyen kívül, 30 millió K-t biztosítottak az építkezésre.[13]

1926-tól 10 igen tevékeny esztendő következett a város egészségügyében, kiemelten a kórház történetében. Följegyezték, hogy "…dr. Genersich Antal kórházigazgató nagy lendülettel különböző egészségügyi fejlesztéseket kezdeményezett, amelyeket a város akkori polgármestere, dr. Soós István megértően támogatott."[14] A polgármester kiemelkedő egyéniség volt. Vezetésével Hódmezővásárhely ugrásszerűen fejlődött. 

1926-ban városunkban 45 orvos volt, ebből 1 tiszti főorvos, 6 kerületi orvos és a többi. 64 szülésznő dolgozott, 11 gyógyszertár, plusz 2 külterületi orvosi kézi gyógyszertár működött. A Stefánia Anya- és Csecsemővédő Intézet megnyitása után a csecsemőhalandóság 14-16 százalékra csökkent.[15] 1926. április 18-án átadták Pásztor János idős dr. Imre Józsefről alkotott mellszobrát. Az avató ünnepségen maga a professzor is jelen volt.

1926-tól a kórház kezdett egyre zsúfoltabbá válni, és a korszerűségnek sem tudott már eleget tenni. Születőben volt a kórházbővítési terv. Elhatározták, hogy növelik az elmeosztályt, és új osztályokat hoznak létre: a szülészetit és a csecsemőt, valamint a tüdőbetegosztályt újonnan fölállítják. A TBC-fertőzés, a Morbus Hungaricus változatlanul terjedt és pusztított. A kórház eredetileg 14.324 m² területű volt, amely 17.111 m²-re bővült. Akkor egy betegre 34.22 m² telekrész esett, de 160-200 m² volt szükséges.[16]

A város a kórházbővítés részére megvásárolta a Miklovicz-féle telket, amelyen betegfelvételi épületet akart építeni. Az épületet 2 emeletesre tervezték, és ennek emeletén kívánták megépíteni a szülészeti és csecsemőosztályt. A kórház teljes adminisztrációja is ide települt volna át, ugyanakkor a belgyógyászat is teret kapott volna. A Tóaljban (az árvízvédelmi kőfalon túl, az egykori Hód-tó medrében) lévő kis elmeosztályos épület helyett a kőfal felett 50 ágyas elmeosztályt, továbbá egy tüdőbeteg osztályos épületet is terveztek. Mindehhez központilag 4 milliárd K.-t engedélyeztek.[17] Megállapodtak, hogy a bővítésekhez a város 2 milliárd K.-val járul hozzá, amelyet kölcsön formájában venne föl.[18] Jendrassik Alfréd tervei alapján megkezdték a szemészeti pavilon építését, amelyhez nem vették föl az ún. függőkölcsönt. Hangsúlyozták, hogy az építkezésekhez az ősz folyamán lenne jó hozzákezdeni, mivel ekkor a legolcsóbb, ráadásul a munkanélküliség ilyenkor növekedik.[19]

A kórházbővítéseket a megnövekedett gyógyító munka is alátámasztotta. (Hol volt már az az idő, amikor az emberek nem mentek orvoshoz, vagy betegségüket féltek kórházban gyógyíttatni!) Több segédorvosi állást igényeltek. Legfontosabb volt ez a sebészeten, az előző években rendszeresített ingyen rendelés, és a műtéti esetszámok emelkedése miatt. Segédorvost kértek a röntgenbe is, mivel csak 1926. jún. 15-ig 2 ezer átvilágítást, és 400 terápiás besugárzást végeztek.[20] Ugyancsak segédorvos kellett a laboratóriumba, ahol szintén 1926. első felében 1850 Wassermann (vérből lues-serolgia) vizsgálatot készítettek.[21]

1927-ben a város a kórházbővítésre 200.000 dollárt, vagyis 1 millió arany K-t, mint második városi kölcsönt vett föl. A bővítés első helyének a szemészeti pavilont említették. Itt többek között 40 ágyas csecsemő- és gyermekosztályt kívántak elhelyezni, a pavilon II. emeletén.[22]

Dr. Genersich Antal javaslatot tett a városnak egy 200 ágyas sebészeti gümőkóros esetek gyógyítását szolgáló szanatórium létesítésére a kakasszéki tó partján. Mint a jkv. fogalmazta, ezzel nemcsak "…városunk idegen forgalmát emelnénk és annak révén városunk közgazdaságára és közvetve annak minden ágára gyakorolnánk jótékony behatást, hanem egyben lehetővé tennénk azt, hogy külföldi hasonló intézetek helyett hazánkban tudjunk szakszerű kezelést és gyógyítást biztosítani…"[23] A következő jegyzőkönyvben dr. Genersich Antal már csonttuberkulózisban szenvedő betegek ellátásáról tett említést, mivel ekkor az országban csak egy ilyen működött. A közgyűlési megbeszélést nagy vita kísérte, hogy a megkezdett, nagy kórházi beruházás mellett, egyáltalán legyen-e, és milyen föltételekkel működjön egy újabb kórházi osztály? Végül 500 ezer P. kölcsön fölvételét határozták el, ha a miniszter is hozzátesz ennyit. Dr. Genersichet és dr. Szappanos Mihályt Pestre, a Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi miniszterhez küldték, aki megígérte a szükséges pénzösszeg másik felét.[24]

Dr. Genersich Antal javaslatát évekre terjedő alapos vizsgálatokra alapozta. Tapasztalták, hogy "…a tó vizében fürdetett gennyedő sebek gyorsabban gyógyulnak. …[Genersich] Lajttal hordatta be a tó vizét a kórházba, s a sebészeten ápolt csont tébécés betegek felét válogatás nélkül a vízben való fürdetéssel kezelte. Ez a módszer kétségtelenül igazolta tapasztalatának helyességét"[25] Néhány éve Júlia Fürdő névvel már elkezdődött itt egy fürdőtelep kiépítése, elsősorban a Kakasszék Fürdő Rt. Közreműködésével.

1927-ben dr. Kardos Sándor gyakorló orvost kinevezték Pusztaközpontba kerületi tiszti orvosnak, azzal, hogy az ehhez szükséges képesítést 2 éven belül megszerzi.[26] Az Erzsébet Közkórház vezetősége ugyanekkor íg nézett ki:[27]

1928-ban dr. Heller István kórházi főorvosi állásra pályázatot adott be,[28] de a gyermekosztály főorvosává dr. Héjja Józsefet választották meg.

Az 1929. év a vásárhelyi egészségügy szempontjából azzal a fontos határozattal kezdődött, hogy a tanács a Kakasszéki Szanatórium épületének kivitelezésére Frecska János építész-tanár első díjat nyert pályázati tervét fogadja el.[29] Akadtak aggasztó jelenségek is, amelyek a kórház zsúfoltságát jelezték. Dr. Genersich Antal egyik tanácsülési felszólalásából megtudjuk, hogy a gyermekosztályon kényszerültek a többi osztályról kiszorult betegeket elhelyezni.[30] Orr-fül-gégészeti rendelő főorvosi állást rendszeresítettek havi 200 P. tiszteletdíjjal, amelyet dr. Kassay Dezső töltött be 1944-ig. Indoklás: "Az orr, fül és gége betegek száma évről-évre szaporodik, úgy, hogy ezen betegek számára külön rendelést kellett bevezetni."[31] Kassay eleinte a sebészeti rendelőben és műtőben dolgozott, majd megkapta a külön osztályt, amely még a sebészet alosztályaként működött. Dr. Szappanos Mihály tiszti főorvost 1929. május 1-én végleg nyugdíjazták. Ő városunkban 1892. jan. 20-án lépett szolgálatba, és 37 év, 3 hónap, 10 nap szolgálati idővel rendelkezett. Ehhez számították még a "főiskolát" végzetteknek járó plusz 5 évi kedvezményt. Ezzel együtt 44 évet, 6 hónapot és 10 napot teljesített.[32] Dr. Cseszkó Gyula a debreceni Tudományegyetemen végzett, 1929. febr. 23-án kapta meg a diplomáját. Városunkban rövid ideig dolgozott. A leydeni egyetemre ment tanulni.[33] Végül megtudjuk, hogy az Országos Mentő Egyesület 2 ezer P befizetés után városunknak a második mentőautót adta.[34]

Az év legnagyobb egészségügyi eseményét Ördögh Béla így foglalta össze:

"1929-ben új épületek felhúzásával, régiek bővítésével, rekonstrukcióval kialakult a mai épületegyüttes, ami a kor követelményeinek, szokásainak megfelelően pavilonrendszerben épült.

Az építkezés befejeztével a kórház 384 ágyas lett, s a következő osztályokkal rendelkezett: belgyógyászat 64 ágy, sebészet 64 ágy, szülészet-nőgyógyászat 40 ágy, szemészet 50 ágy, csecsemő- és gyermekosztály 32 ágy, bőr- és nemi beteg osztály 50, fül-orr-gége osztály 40 ágy[35], elmeosztály 24 ágy, a fertőző osztály 20 ággyal rendelkezett. A laboratórium az új épület III. emeletén kapott helyet.

Új főorvosi kinevezések történtek: dr. Héjja József a gyermek osztály, dr. Kassay Dezső a fül-orr-gége osztály, dr. Horváth Árpád a szülészet-nőgyógyászat főorvosa lett."[36]

1930-ban részben a közegészségügy iránti közigazgatási érzéketlenség, részben a kórházi betegellátás növekedése miatt, bár a szakemberek javasolták, a közgyűlés nem fogadta el hogy a fertőző betegeket ne vegyék föl az osztályokra.[37] Az Erzsébet Kórházban 4 segédorvosi állást rendszeresítettek. Amíg 1912-ben 3 főorvos és 3 alorvos 64.000 ápolási napot teljesített, 1929-ben 139.000-et, vagyis e mutató több mint kétszeresére emelkedett.  Újabb 2 segédorvos kellett a sebészetre, 1 a boncnok főorvos mellé, mivel dr. Ormos Pált 1929-ben az Országos Közegészségügyi Intézet vásárhelyi fiókállomásának vezetésével is megbízták. Végül 1 segédorvost állítottak be a bőrgyógyászatra, tekintve, hogy az Országos Egészségvédelmi Intézet a kórház "bulyakóros [így!] osztályán fiók állomást létesített", mert a vérbajos betegek száma megemelkedett.[38]  Rajtuk kívül, a kórházbővítéssel kapcsolatban, fölvettek egy újabb műszaki altisztet is, aki javítási, karbantartási és üzemeltetési feladatokat látott el.[39] Még nem osztályként, csupán "röntgen laboratóriumként" kezdte meg működését egy új, 4 helyiségből álló kórházi részleg, diagnosztikus és terápiás készülékekkel, dr. Ormos Pál irányításával.[40]

1930-ban elrendelték a kötelező hastífusz és diftéria vizsgálatokat; az iskolák egészségügyi ellenőrzését, a tanulók diftéria elleni védőoltását, és ennek során beoltottak 6300 gyermeket. Az OKI helyi fiókállomása tífusz és diftéria kórokózó-hordozók fölkutatásában ért el kiváló eredményt. 2000 iskolásnál Schick-reakciót végzett, amely diftéria védettségre irányult. A várandós anyáknál Wassermann-reakciót végeztek, és 5 százalékukat szifiliszesnek találták. A megvizsgált kéjnők 60 százaléka nem tudott vérbajos fertőzöttségéről. A kórházba felvett minden betegnél elvégezték a vérbajra irányuló vizsgálatot.[41] Kórházunkban 1930-ban 14 orvos dolgozott.

1931-ben a sebészeti műtőt kezdték fejleszteni. Kapott 1 db. gőzfűtéses kötszer sterilizálót, 2 db. műszer sterilizátort, 1 db. steriloldat készüléket, 1 db. Tupfer-főzőt, 2 db. digestariumot[42], beépítve és felszerelve, 2 db. műszerszekrényt, 2 db. Novocain-főzőt, 4 db. mosdótelepet, és 2 db. kisütő medencét. Ezek ára összesen: 18.273 P 62 fillér volt.[43]

Az év elején különböző egészségügyi bizottságokat választottak. Hivatalból voltak a Közegészségügyi Bizottság tagjai: dr. Czakó Lajos tiszti főorvos, Endrey Béla polgármester helyettes, dr. Fáry Béla, dr. Mucsi Pál, dr. Zehery István, dr. Kovács János, dr. Draskovits Pál, dr. Ivánka Zoltán, dr. Kardos Sándor tiszti orvosok, Redecka Rezső m. kir. Állatorvos, Róna Lipót, Csanki Sándor, Szabó Lajos, Chikán Gábor állatorvosok, valamint (név nélkül) 1 mérnök, 1 építész és 1 gyógyszerész. A Közkórházi Bizottság tagjai: dr. Soós István elnök, polgármester, hivatalból tagjai dr. Nagy Gábor főjegyző, Endrey Béla polgármester helyettes, dr. Czakó Lajos tiszti főorvos, dr. Genersich Antal kórházigazgató. Választható 6 tagja: Földes Béla, Kun Béla képviselő, dr. Weisz Adolf, dr. Fáry Béla, dr. Pásztor Imre és Zehery Lajos.[44]

1932-ben Kakasszéken átadták a 100 ágyas csontgümőkóros osztályt. Ez az év legnagyobb, máig ható beruházása volt.[45] Ekkor még csak nyáron működött, így is évi 7-8 ezer ápolási napot teljesített.[46]

"1932-ben az Erzsébet Kórház közel 400 oldalas Évkönyvet adott ki, amely ismertette a Kórház történetét, fejlődését, osztályainak működését, orvosainak munkásságát. Az Évkönyv országszerte nagy tetszést aratott, mások is követték a példát. Mind ezek az eredmények az Erzsébet Kórházat ismertté tették, és az ország egyik legjobb kórházának számított."[47]

Az évkönyv alapján összeállított 1930-i személyzeti kimutatás:[48]

1933-ban vita alakult ki a szülészeti-nőgyógyászati osztály főorvosi állásának betöltéséről. Ebben az időben ugyanis az országban 6,5 százalék volt a természetes szaporulat, Vásárhelyen viszont csak 0,66 százalék. Ennek ellenére a belügyminiszter nem engedélyezte az állás betöltését.[49] Ebben az évben egy másik eset is szomorúságot keltett.

"Hódmezővásárhely thj. város törvényhatósági bizottsága az őszinte és mély sajnálkozás érzésével vette tudomásul, hogy városunk nagynevű szülötte és örökös díszpolgára, dr. Imre József egyetemi tanár meghalt.

A megboldogult három évtizeden keresztül törvényhatósági közéletünk egyik legkiválóbb önzetlen munkása, társadalmi életünk kimagasló vezéralakja, »Erzsébet« szemkórházunk megteremtője, felvirágoztatója s országos hírnévre emelő, nagy tudományú, páratlan lelkiismeretes, törhetetlen munkaerejű főorvosa, éltető lelke volt.

A törvényhatósági bizottság az elhunyt halála felett igaz és mély részvétét fejezi ki s elhunyt nagy fiának emlékét érdemei elismeréséül jegyzőkönyvében megörökíti.

Erről az elhunyt özvegyét, méltóságos dr. Imre Józsefné Úrasszonyt jegyzőkönyvi kivonat útján értesíti.

Exp. 933. X. 16-án."[50]

Dr. Bakay György (1900-1980) sebész számára a Magyar Királyi Belügyminiszter 1933. júl. 4-én engedélyt adott ki ("dr. Barabás sk." miniszter úr aláírásával), "hódmezővásárhelyi magán gyógyintézetének létesítésére". A kiadvány szerint, dr. Bakay György műtőorvos (Kossuth tér 5.) sz. sebészeti és szülészet-nőgyógyászati betegek részére létesülő magángyógyintézetét és annak "Bakay Szanatórium Hódmezővásárhely" elnevezését, mintegy 6-8 ággyal engedélyezte. A szanatórium ellátását a városban dolgozó sebész és szülész-nőgyógyász szakorvosok Bakay doktorral együtt végzik.[51]

A nehéz gazdasági körülmények ellenére, kórházunk költségvetése így alakult: 1930. végén a tiszta vagyon 1.622.779.59 P volt. Egy év alatt 61.805 P és 48. fillérrel gyarapodott.[52]  1933. év végén a tiszta cselekvő vagyon már 1.978.890 P és 80 fillér mely az évben még 18.300 pengővel gyarapodott.[53] 1934. év végi állapot 1.997.190 P és 80 fillérre rúgott. A vagyon gyarapodása. 37.115 P 37 fillért tett ki.[54]

A háború előtt a belterületen 4 kerületi tiszti orvos működött, 1935-ben 5, külterületen 2 fő.[55] A szülészeti-nőgyógyászati osztályra egy segédorvosi állást rendszeresítettek. Az ide kerülő orvos magángyakorlatot nem folytathatott. A műtéteknél kellett segítenie, továbbá azért volt rá igény, mert "…a szülészeti esetek a nap minden szakában orvos jelenlétét teszik szükségessé."[56] Az osztályon 2 szülésznőt alkalmaztak, havi 48 pengővel, de nyugdíjjogosultsággal nem bírtak, ugyanakkor fűtést, világítást, élelmezést és lakást díjtalanul kaptak. A közgyűlés az állásnövelést azzal indokolta, hogy mintegy 300 intézeti szülészeti eset várható.[57] A szülészeti osztály fölállításával a beavatkozások száma megnövekedett, ezért egy "szakképzett műtős ápolónő" fölvételét is engedélyezték, a szükséges sterilizálás elvégzése érdekében.[58] Alkalmaztak még 1 takarítónőt, havi 39 P bérrel, nyugdíj nélkül, de élelmezési ellátással.[59] Az állások még nem kinevezettek, nem rendszeresítettek, hanem ideiglenesen engedélyezték ezeket. Egy díjnoki állást is létre hoztak, mert a háború alatt e feladatokat csak 4 fő látta el. Amíg 15 évvel korábban 3 speciális kórházi osztály működött, most 8 van. "…kevesebb idő alatt jóval több beteget kell ápolni, mint a múltban." Ez a beteglétszám-emelkedés a szegény betegek esetszámának növekedése miatt történt.[60] Ápolásukkal nőttek a kiadások, a "…felmerült költségeket a kormány által 6000/1935. M.E. sz. előírt általány nem fedezi, a kórház a folyó év első öt hónapjában több mint 43.000 pengővel haladta túl a folyósított átalányt."[61] A "…közkórház gyermek-gyógyászati osztályára egy u.n. »Heim« nővér ápolónőt fogadjon fel ideiglenes alkalmazottként, havi 48 P. 50 f.-ért …természetbeli élelmezés, lakás, fűtés, világítás élvezete mellett" - fogalmazott a közgyűlési jegyzőkönyv -, majd így indokolta: "…a gyermekgyógyászatban most már meghonosodott különleges étrenddel járó ápolásnak…" is eleget kell tenni.[62]

A kórház 1935. évi tiszta, cselekvő vagyona 2.034.306 P és 17 fillér volt, amely gyarapodást mutatott: 58.436. P és 66 fillért tett ki. A növekedést a dollár alacsony értéke eredményezte. 1 dollár = 3,41 P volt, amelyet a Speyer kölcsönben fekvő "szenvedő vagyon" árfolyamának csökkenése okozta. (A dollártartozás leértékelése nélkül a kórházi vagyongyarapodás 4404 P és 33 fillér lett volna.)[63]

1936-ban rendkívül fontos feladatot vállalt a közkórház: saját nevelésű ápolók képzését. Elindította a Magyar Vöröskeresztes Ápolónőképző Iskola szervezését, amely 2 tanévre terjedt ki. Ez a Magyar Vöröskereszt Egylet által előírt tanterv szerint, minden év szeptemberében újra induló ápolónőképző volt, a kórház költségvetésének terhére, tanévenként legalább 8 növendékkel. A közgyűlés így indokolta a határozatát:

"A Vöröskeresztes ápolónőképző iskola felállítását szükségessé  tette az a körülmény, hogy a kórház egyébként mintaszerű, minden igényt kielégítő intézmény, de az ápolónői kérdés megoldatlan volta miatt ezirányban sokszor indokolt panaszokkal szemben a kórházigazgató tehetetlen, mert kiképzett ápolónőkkel nem rendelkezik. Az ápolónői kérdés a közegészségügy egyik legfontosabb kérdése és a kórház ügye feltétlenül megkívánná, hogy ez országosan rendeztessék, hogy gyógyítással foglalkozó intézményben ápoló csak erre a hivatásra kellő képzettséggel és intelligenciával biró s emellett elméletileg és gyakorlatilag képzett, vizsgát tett egyént lehessen csak alkalmazni. Hogy erre a pályára, amely sokszor emberfeletti türelmet, szívjóságot és önfeláldozást kíván, szükséges, hogy a középosztály intelligens s magukban a betegápolásra hivatást érző nőtagjai is vállalkozzanak és életpályának tekintsék, s ezzel egycsapásra megváltozzon a jelenlegi helyzet."[64]

A nővérképzés, mint kiderült, jórészt megtérült az általuk fizetendő ellátás összegéből, és azért, hogy a másodévesek már ápolónőként, munka mellett tanultak, de fizetés nélkül voltak alkalmazhatók.

A dr. Kassay Dezső vezette fül-orr-gégészeti osztály betegellátása így alakult:

Ambulanter vizsgálatok 1930-ban 969, 1934-ben 1824, 1935-ben 1685, 1936. júl. 28-ig 1436 fő. Az osztályára fölvett betegek: 1930-ban 274, 1935-ben 662, 1936. júl. 28-ig 496 fő. Műtétek száma: 1935-ben 696, 1936. júl. 28-ig 585 esetben. A betegek 46,7 százaléka terhelte az állami átalányt, és csak 53,3 százaléka volt fizető beteg. A kórház összes többi osztályán együttvéve a betegek 73,2 százaléka volt fizetésképtelen! Egyszerre elképesztő és ellentmondásos szociográfiai kép: a riasztó szegénység, és megélénkülő nagyfokú segítségnyújtás! Az utóbbi 5 évben a gégészeti betegek közül 1495 volt helybeli, és 1306 vidéki. Ez jelzi, hogy a kórháznak egyre nagyobb volt a vonzáskörzete. A gégészeti osztály így állt föl: 1 műtő és műtő előkészítő, 3 kis és 2 nagy kórterem, 1 társalgó, 2 WC, 1 fürdőszoba, 1 raktár, 1 teakonyha, 1 ápolónői és 1 főorvosi szoba.[65] Ez átlagos kórházi osztálynak számított Vásárhelyen.

1937-ben már 450 ágyas kórházról tesz említést a közgyűlési jegyzőkönyv.[66] 1938-ban a kórház év végi tiszta cselekvő vagyona: 1.966.459 P és 63 fillér volt. A gyarapodás mértéke: 392 P és 82 fillér.[67] Az 1938-as adatokat a következő jegyzőkönyv szerint újraszámolhatták. E szerint, a kórház 1938. évi tiszta, cselekvő vagyona 1.966.852 P 45 fillér. A gyarapodott tiszta vagyon: 42.669 P 37 fillér.[68]

1938-ban a Szegedi Orvosi Kamara összeíratta a vásárhelyi tagokat. A megmaradt nyilvántartást a nevek eredeti sorrendjében, fölsorolás jelleggel közöljük.[69]

Dr. Ambrus Endre, dr. Ábrahám István, dr. Badics József, dr. Bakay György, dr. Balassa Ferenc, dr. Baneth Lívia, dr. Bartha István, dr. Bán Imre, dr. Biczó István, dr. Csoltói Gyula, dr. Czakó Lajos, dr. Draskovits Pál, dr. Doroszlai József, dr. Deutsch Béla, dr. Égető János, dr. Fáry Béla, dr. Friedländer Erzsébet, dr. Fülöp Ilona (dr. Ormos Pálné), dr. Gajdán Ernő, dr. Gaál Sándor, dr. Genersich Antal, dr. Gerő Bertalan, dr. Goldmann István, dr. Grünfeld Sándor, dr. Hadas Lajos, dr. Halász István, dr. Hegedűs Imre, dr. Heller István, dr. Héjja József, dr. Horváth Árpád, dr. Ivánka Zoltán, dr. Janáky Gyula, dr. Kakass (Könyves) Géza, dr. Kardos Sándor, dr. Kassay Dezső, dr. Kertész Lajosa, dr. Knézy Jenő, dr. Kónya János, dr. Kósa Sándor, dr. Kmoskó László, dr. Kóthy József, dr. Kováts János, dr. Kőrösi Ferenc, dr. Mészáros Pál, dr. Mucsi Pál, dr. Müller Ferenc, dr. Nagy L. Ferenc, dr. Ocsovszky Vilmos, dr. Ormos Pál, dr. Papp Sándor, dr. Pásztor Imre, dr. Péczely Attila, dr. Radó József, dr. Róth László, dr. Sebestyén István, dr. Sisa István, dr. Szabó Károly, dr. Szappanos György, dr. Szentkirályi Zsigmond, dr. Széll József, dr. Székely Márton, dr. Szelei Sándor, dr. Szőrffy Sándor, dr. Tóth Ernő, dr. Tornyai János, dr. Tóth Ferenc, dr. Varga Béla, dr. Végh Ferenc, dr. Vidonyi István, dr. Vörös Áron, dr. Weichsel Imre, dr. Wirth Márton, dr. Zehery István, vitéz dr. Zikély Mihály, dr. Zsenaty Emil, dr. Deák Béla, dr. Stumpf György, dr. Kováts Boldizsár, dr. Juhos Ella. Összesen 79 fő.

1939-ben új kórházbővítési tervekről álmodtak. A régi tüdőbeteg pavilon helyett 52 ágyas új TBC-s otthon fölépítését kérelmezték. Ekkor ugyanis a tüdőbetegek nagy része a belgyógyászati osztály betegei között kapott helyet. (Mai szemlélettel ez tűrhetetlen elhelyezés!) Egy mosókonyha is kellene, mivel a mosást kézi erővel az egyik pincében végzik. (Ispotályokra jellemző mosási mód!) A bőr- és nemi beteg osztály épületére második emeletet építenének, és a felszabadult földszinti helyiségekben a szegénybetegek központi rendelője, a TBC-s betegek dispansairja [így![70]] lenne elhelyezhető. A Kovács-házból labor lenne, és az új szemészeti pavilon III. emelete a vöröskeresztes iskola, ill. a végzett ápolónők elhelyezésére szolgálna.[71]

A Hódmezővásárhelyi Szanatóriumi Egyesület a TBC Gondozó Intézet részére az eddigi 1160 P. segélyen fölül további 1200 P. összeget nyújtott. Az intézetet az egykori Szarvas vendéglőből áthelyezték a gróf Bethlen István utcában megvásárolt házba.[72]

A következő közgyűlési jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy a Kakasszéki Csont-gümőkóros osztályon jelentős fejlesztést szeretnének. Dr. Beretzk Pál polgármester helyettes egész évi működéshez szükséges beruházást javasolt. Ennek során terveztek egy melegvizes központi fűtőberendezést, villamos világítást és a csengőhálózat kiépítését, a bútorzat bővítését, az orvosi adminisztrációs és ápoló személyzet ellátását. Az átalakítás és fejlesztés után, már 1939 őszétől egész éves működést terveztek. Az alábbi személyzetre tettek javaslatot: 1 segédorvos, 1 élelmezési tiszt, aki az adminisztrációt is végzi, 1 szakaltiszt, 1 rendelő főorvos, 2 első, és 3 másodosztályú ápoló, 3 takarítónő, 1 kertész-udvaros, 2 konyhacseléd és 1 szakácsnő. Megállapodást kötöttek a szegedi m. kir. Állami menhellyel, hogy július 1-től a csont TBC-s sebészeti betegeiket kezelik.[73] A közgyűlés 1940-ben úgy határozott, hogy az osztály neve: "Erzsébet közkórház kakasszéki csontgümőkóros szanatóriuma" lesz.[74]

Dr. Szentkirályi Zsigmond bőrgyógyász főorvos 1939. júl. 1-től 1940. jún. 30-ig fizetés nélküli szabadságot kapott, miközben Kassán állást keresett magának.[75]  Dr. Genersich Antal kórházigazgató nyugdíjba vonult. Vásárhelyen 35 évig állt munkában. A beszámítható szolgálati ideje: 40 év, 1 hónap és 20 nap volt.  Részlet a közgyűlés méltatásából:

"…a kezdetben mutatkozó dermesztő közöny dacára az Erzsébet közkórház új otthonát csüggedést nem ismerve fejlesztette és azt soha nem is remélt tökéletes berendezésűvé tette, európai szinvonalra emelte. Ez intézményt példát mutató orvosi munkásságával a környékbeli egészségügyi intézmények legelsőjévé, legkeresettebbjévé, ennek a városnak  büszkeségévé és a város minden rendű és rangú lakosa számára nélkülözhetetlen, áldásos gyógyintézetté fejlesztette.

Kiváló orvosi munkájával ránevelte a város nagyközönségét a kórház szeretetére, az orvosi munka megbecsülésére és ezzel a saját egészsége és a magyar közegészségügy szolgálatára."

Nyugdíja havi 403 P, lakáspénze 98,30 P. A felesége utáni családi pótléka 12 P. volt. 1905. márc. 6-án (10-i határidővel), 29 évesen nevezte ki dr. Lukács György főispán közkórházunk orvosává. Ekkor már tisztiorvosi képesítéssel, műtői oklevéllel, 7 évet meghaladó speciális klinikai gyakorlattal rendelkezett. (Apja, dr. Genersich Antal, a budapesti egyetemi Kórbonctani Intézet professzora volt.)

Városunkban a nyilvános jellegű kórház a szemkórházzal egyesítve, közkórházi jelleggel 1909. jan. 1-től működött. Ez évi szeptember 29-től a kórház élére "közkórházi igazgató-főorvosnak" ifjú dr. Genersich Antalt nevezték ki. 1923-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi Karán egyetemi magántanári kinevezést nyert. 1927-ben a közegészségügy területén kifejtett tevékenységéért m. kir. egészségügyi főtanácsosi címet kapott. Irányítása alatt a kórház "sebészeti, szülészeti-nőgyógyászati, fül-orr-gégészeti, urológiai, belbeteg, elme, tüdő, fertőző, bujakóros és gyermekbeteg osztállyal gyarapodott. A népnek a kórházi betegellátástól való idegenkedését vidékünkön ő szüntette meg, és elérte, hogy a betegek a gyógyulást nem a vajákosoknál, hanem a kórházban keresték. Több mint 25 ezer beteget kezelt és 19.658 műtétet végzett" - fejeződött be a jegyzőkönyv méltatása.[76]

A második világháború időszaka

A kórházban két fertőző pavilon is volt. Ezekben még fafűtéses kályhák álltak. Mindkét épületrészt rákapcsolták a szemészeti melegvizes kazánra.[77] A TBC-s betegek régi pavilonját átalakították gépi fehérnemű mosodának. Az átalakítás 8.000, a géppark beszerzése 14.000 P-t igényelt.[78] A Balogh nővérek kórházi ágyalapítványához Vörös János 1924-ben 1 millió K készpénzt adott. Ez a pénz 1940. december végén 210 P és 46 fillért ért. 1941. év végén 218 P 08 fillért.[79]

A kórházi státuszokban is változások történtek. A gyermekosztályon működő kisegítő orvosi állást segédorvosira szervezték át. A 12 éven aluli heveny fertőző beteg gyerekek gyógyítása viszont még mindig itt történt![80] Ideiglenes kinevezéssel, 1941. jan. 1-től egy diétás nővéri állást szerveztek.[81] Az idős korosztály a kiváló munkássága miatt, máig emlegeti Szalai Ignác főápolót, aki 1923. okt. 1. óta dolgozott a kórházban. "Szakaltiszti" állását ugyancsak 1941. jan. 1-től műszaki állássá szervezték át.[82]

A vásárhelyi egészségügy életében is érződni kezdett a második világháború. A Vöröskereszt Egylet helyi választmánya 100 ágyas hadikórház bővítésére 4.000 P városi segélyt kért, de nem kapott, csak 1.000 P-t.[83] Az Erzsébet közkórház Kakasszéki Csontgümőkóros Szanatóriumát mint alosztályt, önálló kórházi osztállyá minősítették, és az addigi rendelő-főorvosi állást osztályvezető főorvosi állássá szervezték.[84] A Szanatórium részére 36.000 P hitelt vettek föl épületrenoválásra. Kaptak ide egy műtőt és röntgenhelyiséget is.[85] Az Országos Stefánia Szövetség ezentúl Országos Egészségvédelmi Szövetség névvel működött, és az Általános Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálatnak vált szerves társadalmi, kiegészítő részévé. Négy védőnője volt. Az Országos Zöldkereszt Egészségvédelmi Szolgálat az összes népbetegség elleni védekezést szolgálta.[86] A kórházban két irodai állást: szertárnokit, és iroda-segédtisztit szerveztek.[87] Végül a kórházban elhelyezett Nemibeteggondozó Intézet, mint önálló városi intézmény folytatta működését. Az 1942. évi költségvetésüket 10.010 P és 08 fillérben határozták meg.[88]

Az 1942-es év azzal indult, hogy a kórházban emelték a betegápolási díjat. A III. osztályú ápolási díj 1 napra 5 P 30 fillér volt, a II. osztályú 7 P 30 fillér, az I. osztályú 9 P Az I. osztályú díjat szeptember 1-től 10 P-re emelték.[89] Ugyanakkor jelentős kórházi személyzeti bővítésre is sor került. Fölvettek 1 szülésznőt havi 62 P fizetésért, 6 takarítónőt, egyenként 49 P 50 fillérért, 1 mosónőt 49 P 50 fillérért, 4 beteghordó szolgát 49 P 50 fillérért, 1 ideiglenes minőségű kisegítőt, nyugdíjjogosultság nélkül, 100 P fizetéssel. A kórház ekkor 11 osztályt számlált. 1940-től az ágyak száma így alakult: 450-ről 468-ra, majd 1942-ben 502-re emelkedett. Kakasszéken 104 ágy működött. A szülészet egy év alatt 16 ággyal bővült. Egy külön épületben, 2 szobában összesen 16 ágyat gyermekágyas szülőnők részére helyeztek el. Az osztályhoz tartozott 3 szülésznő, az egyik műtős madám volt.[90]

1943. január 1-től ismét változott az ápolási díjak összege. A III. osztályon 1 nap 6 P, a II. osztályon 7 P, az I. osztályon 12 P. Ezt még ebben az évben így módosították: III. osztályon 7 P 98 fillér, II. osztályon 9 P 88 fillér, I. osztályon 15 P 60 fillér.[91] Újabb boncszolgai állást szerveztek 74 P 50 fillér havi díjért.