|
HAIKU BEVEZETŐ
A
haiku ( Miklós Pál: "A Zen és a művészet" (Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2000.) című könyvének "A Zen és a japán haiku" fejezetében (75-78.) többek között ezeket írta: "A haiku alapvető jellegzetessége, hogy nem mond el, nem ír le - egyszerűen fölmutat egy tényt, lehetőleg köznapit." Ez a sono-mama = "éppen ilyen". A haiku négy lelkiállapotot - természettörvény szintjére emelt státuszt - különböztet meg a világban és az emberben. (76.) Ezek a következők: Sabishii = a magány, az elszigeteltségnek, az örökkévalóságnak a mozzanata. Wabishii = a hétköznapiban fölismerni a természetet, a törvényszerűt. Avare = a történésnek és elmúlásnak az átérzése, nosztalgikus megpillantása. Yúgen = homály, a természet játékának, megfoghatatlan titkának megnyilatkozása. Tartalmát illetően, kezdetben a haiku szójátékra épült. Könnyed és felszínes tartalmú versforma volt, amelyet a 17. század végén az edói zen buddhista: Matsuo Basho (1644-1694) reformált meg. (Nevének jelentése: Banánliget.) Így alakult ki a mély gondolatiságot, bölcseletet, a zen buddhizmussal és taoizmussal együtt járó vallási, világnézeti misztikát tartalmazó, rendkívül tömör verselés. Bashot követte Yosa Busan (1716-1783), Ryokan Taigu (1758-1831), és Kobayashi Issa (1763-1827). Valamennyien a japán haiku klasszikusai. A haiku költészet csakhamar utat talált Európába. Angol és francia nyelvterületen kezdett terjedni. Később eljutott valamennyi földrészre, ahol európai kultúrával rendelkező nyelvterület van. A 20. század elejétől nagy költőink köréből Magyarországon is kiváló követői voltak. Kosztolányi Dezsőnek köszönhetjük, hogy a japán haikut magyar nyelvre ültette. Több, mint kétszázat fordított belőlük. "Körömverseivel" maga is magyar haiku szerű versezeteket alkotott. Mára a világhálón egyre gyarapodó névsora található azoknak, akik rendszeresen írnak magyar haikut. Bár számomra ismeretlen, hogy ki és milyen módszerrel számlálta össze, de ezt a verselést a világon állítólag tízmilliónál többen fogalmazzák, formálják különböző nyelveken. A jelenkori magyar haiku költészetre kimutathatóan két versforma is hatott. Az egyik volt az évszázadok óta gyakorolt, többnyire négysoros, rímelő epigramma, a másik a rubái, a szintén négysoros arab epigramma, amelyet kiváló magyar fordításban az 1950-es évektől jeles költőink és műfordítóink kezdtek közölni. A keleti rubái máig legkiválóbb művelője a középkori perzsa költő volt, Omar Khajjám. (Lásd, pl. Omár Cájjám [így!]: "Robaiyát" [így!]. Magyar Helikon, 1958. Hegyi Endre fordításában.) Egyetlen négysorosát, a 99. számmal jelzettet azzal mutatom be, hogy szellemiségében azzal a gondolkodásmóddal rokon (de nem plágium), amelyet az "Életérzés" sorozatomban több haikuval is kifejeztem.
"Minap egy korsós a vásárban odakint gyömködte agyagát, és hallám jól, amint megszólalt az agyag a lábai alatt: kímélj kicsit, bennem tennen sorsod tekintsd!"
A rubái eredeti és leggyakoribb rímképlete: a a x a, de találkozunk a négyes, ún. bokorrímmel is: a a a a formában. Tartalmukat illetően van szerelmes, vallásos és filozófiai, etikus és didaktikus rubái verselés. Az eredeti rímképletet (a a x a) a sorképlet hangsúlyos jambikus ötösökre változtatta. A haiku klasszikus magyar költői többnyire elvetették a rímtelen háromsoros verselést, és a rubáihoz hasonlókat fogalmaztak meg. Mivel a magyar irodalomban a négysoros verselés nem volt újdonság. Ezért gyökerezhettek meg, és "japános" változatukban is ezért válhattak magyarrá. Mielőtt haikut kezdtem volna írni, többek között áttanulmányoztam Sári László - Molnár Dániel: "Beszélgetések a Kelet kapujában" (Magyar Könyvklub, 2003.) c. kötetének 9. fejezetét, "A japán haikuról és vándorló költőiről" szólót. (199-221.) Példaként közülük csupán hármat emelek ki. A 9. számút Weöres Sándor fordította:
"Légy
Veréb barátom, kérnék egy kegyet. Ne kapd be a virágra röppenő bús kis legyet."
A verssorok: 10, 10, 4 szótagszámúak, a rímképlete a x a. Csak az új mondatot kezdi nagybetűvel. A 29-ik haikut Oravecz Imre fordításában olvashatjuk:
"Itt a tavasz, virágba borultak a fák Eltűntek a tavalyi levelek - Sietnem kell, várnak a gyerekek."
A verssorok: 12, 10, 10 szótagszámúak. A rímképlete x a a. Oravecz minden új sort nagy kezdőbetűvel írt. A 38-ik haikut Terebess Gábor fordította:
"Életünk Hold-sütötte víz szélében lebegő tavirózsa."
A verssorok. 7, 4, 7 szótagszámúak, a vers nem rímel, akár az eredeti japán haikunál. Csak a verskezdő sor első betűje nagybetűs. A szótagszámok nem azonosak a japán haiku verseléssel. Ez a fordítási típus adhatja vissza leginkább az eredeti szöveget, de nem a magyar fülnek meglehetősen idegenül hangzó, rímtelen egyetlen, leíró mondat. Terebess Gábor különben a modern magyar haiku megteremtéséért, összegyűjtéséért és közléséért a legtöbbet tette. (Tájékoztatásul a Világhálón: http://haiku.hu és http://terebess.hu) Végül egy most élő, a japán irodalom számára még ismeretlen japán hadzsinnak, vagyis a haiku művelőjének Béky Gellérthez küldött kézírásos haikuját közlöm:
A bemutatott néhány példa is jelzi, hogy a magyar nyelv küzd a japán haikuval, és mindenki legjobb tudása szerint igyekszik újrakölteni. Ezért rendkívül változatossá vált. Nem lehet kijelenteni, hogy nálunk ez, vagy az a verselési forma alakult ki, és a nyelvünkben "klasszikussá" érett. Korszerű magyar költőink is kitűnő saját verseket, illetve fordításokat alkottak, nevezetesen Weöres Sándor, Illyés Gyula, Pilinszky János (pl. a "szálkaverseivel"), Kányádi Sándor, Buda Ferenc, Utassy József, Tandori Dezső ..., nem sorolom. Meg kell még említenem Bertók Lászlót, akinek 2004-ben, amikor a Kossuth-díjat kapta, "Háromkák" címmel a Magvető Könyvkiadó adta ki 243 haikuját. (Az én kötetem az Óceán ciklus kivételével már elkészült, amikor augusztusban a könyvéhez hozzájutottam.) Hasonló úton járunk. Ő a magyar haikuban szigorúan betartotta az 5, 7, 5 szótagot, viszont az a x a rímképletet alkalmazta, akár én. Versei kiválóak és mély tartalmúak. A könyv fülszövegében többek között ezt írta: "...Csak a pillanatban marad meg minden. Jó, ha némelyiket meg tudod jelölni (állítani?), ha másképpen nem, akkor egy haikuval, egy tizenhét szótagos, háromsoros verssel. Talán az se baj, ha a klasszikus japán formát kicsit a saját kultúrádhoz, élményeidhez, levegővételedhez igazítod, rímelteted, s magyarul úgy hívod, hogy háromka...." Kötetéből íme három példa:
"Halál vagy élet? Kapkodva veri belém szívem az éket."
"Ahol asszony van, az összes többi elfér egy ásónyomban."
"Ne akarj gyorsan célba érni, az úthoz lábad s jogod van."
Béky Gellért számtalan kitűnő haikut írt. Ő a hagyományos japánformát követi. Első közlésben itt jelenik meg négy verse. Az első, az "Elveszett paradicsom" című ciklusból:
|
=
hai = színész
=
ku = mondat, vers), és a haikai (
=
kai = harmónia, rend) előzmények után Fujiwara
no Sadaie