Bemutatkozás
Kapcsolatfelvétel
 
Szampó és Mirmidó
Betyártörténetek
Istenhez közelítve
Bibó Lajos vallomásai
Kalászkisasszony
Olvasóköri nemzet
Kötődések és taszítások
Paráznák
Tanyarendszerünk
Háborgatott halottaink
Csillagporból
A voodoo halál
Ördögi kísértetek
Parasztvallomások
Vagyon
Deviánsok
Elpusztult tanyák
Tanyalakók
Galyasi Miklós versei
Vásárhelyi tanyák
Vásárhelyi emlékeim
Orosz Mária
Parasztok Világszemlélete
Hit, vallás, egyház
Rendhagyó Lexikon
Tároló építmények
Szent István ünnepén
Fejér Csaba művészete
Hódmezővásárhely Tiszteletbeli polgára
Emberfaló szörnyek – szörnyemberek
Hódmezővásárhely Trianon árnyékában
A vásárhelyi polgár
Emléknyomok
Készülődés az elmúlásra
Emlékezés a 125 éves Atyára
Haiku
Kajári Gyula
Eifert János
Szabadság
Hunyadi János
Hézső Ferenc
Fülöp Erzsébet Festészete
Plohn József honvédportréi
József Attila személyisége
Épített tűzhelyek
Hódmezővásárhely egészségügye
Parasztok írásbelisége

HÁBORGATOTT HALOTTAINK

Bevezető

A fecske mintegy 50 millió éve fecske, az ember néhány millió, vagy százezer éve Homo erectus, ill. sapiens, attól függően, hogy az emberré válást milyen szempontok szerint vizsgáljuk. A megközelítésünket másként kell kezdenünk, ha az embert az élővilágban elfoglalt helye alapján kívánjuk meghatározni. A Darwin óta eltelt antropológiai kutatások eredményeként azt ma már senki sem vitathatja, hogy a Homo sapiens az az állatfaj, amely fejlődése során az élővilág csúcsára került. Meghódította a Földet, pusztítja környezetét és néhány évtizeden belül elindul az Univerzum megszállására. Az emberi faj akkor hal ki, amikor minden állati tulajdonságáról lemond és humanizálja azokat. Ekkor kopnak ki belőle az eredeti, örökölt ősi ösztönök, és genetikai tulajdonságok. Ez azonban még messze van.

A kiváló angol etológus, Desmond Morris szavaival élve, az ember mégis "csupasz majom", vagyis szőrzetét elvesztett főemlős. "Az ember nem más ( írta (, mint az állatvilág egyik tagja. Egyszer szörnyeteg, másszor fenséges, de mindig állat. Hiába szeretjük bukott angyalnak tekinteni magunkat, ha a valóságban felkapaszkodott majmok vagyunk."1 Ez nem pejoratív! Számunkra nagyon is fontos, hogy megőriztünk sok olyan alapvető tulajdonságunkat ( ha úgy tetszik, állati ösztönünket (, amely nélkül nem léteznénk. Gondoljunk csak a táplálkozási, szaporodási, menekülési stb. ösztöneinkre. Az ősi, belső késztetések máig hatnak, és a rajtunk tojáshéj vékonyságú emberi kultúrréteget minduntalan áttörik. A viselkedésünkben, pszichés és szomatikus megnyilvánulásainkban megmutatkoznak. Ezek egy része a "jó ízlésű" embereket fölháborítja, másik része viszont annyira beleépült a kultúránkba, egyes népek, csoportok hagyományos szokásaiba, hogy semmi kivetni valót nem találunk benne, sőt az követ el erkölcsi hibát, aki a konzervatív tradíciókat megveti vagy elveti. Ez a fejtegetésünk tökéletesen áll a halottakkal való foglalatosságra és a temetkezési szokásainkra is.

1 D. Morris, 1997. 6.


Az anyag többi része olvasható:
WEB (HTML) formátumban: haborgatott.htm (525.4 KB)
Word (DOC) formátumban: haborgatott.doc (560.0 KB)
Adobe Acrobat (PDF) formátumban: haborgatott.pdf (526.3 KB)
Az Adobe Acrobat olvasóprogram ingyenesen letölthető az Adobe honlapjáról: Acrobat Reader


Copyright © Szenti Tibor, 2001-2007. Minden jog fenntarva!