Bemutatkozás
Kapcsolatfelvétel
 
Szampó és Mirmidó
Betyártörténetek
Istenhez közelítve
Bibó Lajos vallomásai
Kalászkisasszony
Olvasóköri nemzet
Kötődések és taszítások
Paráznák
Tanyarendszerünk
Háborgatott halottaink
Csillagporból
A voodoo halál
Ördögi kísértetek
Parasztvallomások
Vagyon
Deviánsok
Elpusztult tanyák
Tanyalakók
Galyasi Miklós versei
Vásárhelyi tanyák
Vásárhelyi emlékeim
Orosz Mária
Parasztok Világszemlélete
Hit, vallás, egyház
Rendhagyó Lexikon
Tároló építmények
Szent István ünnepén
Fejér Csaba művészete
Hódmezővásárhely Tiszteletbeli polgára
Emberfaló szörnyek – szörnyemberek
Hódmezővásárhely Trianon árnyékában
A vásárhelyi polgár
Emléknyomok
Készülődés az elmúlásra
Emlékezés a 125 éves Atyára
Haiku
Kajári Gyula
Eifert János
Szabadság
Hunyadi János
Hézső Ferenc
Fülöp Erzsébet Festészete
Plohn József honvédportréi
József Attila személyisége
Épített tűzhelyek
Hódmezővásárhely egészségügye
Parasztok írásbelisége

A VÁSÁRHELYI POLGÁR


Ez a cikksorozat egy tervezett vásárhelyi periodikába készült volna, amely végül nem jelent meg. Az összegyűjtött anyagot először a Világhálón közlöm. Igyekszem bemutatni több értéket, amelyet a vásárhelyi polgárok évszázadokon keresztül kialakítottak, és közülük egyéni válogatásomban példaképeket jelölni. Bevezetőmben magának a polgár szónak a fogalmát szeretném tisztázni:


Ki a polgár? Mit jelent polgárnak lenni?


Amikor fölléptem a Világhálóra, illetve megnéztem több szakkönyvet, áradt felém a számtalan meghatározás, köztük nem egy ellentmondásos megfogalmazás is. Kiderült, a polgár fogalmát sem könnyű pontosítani. Vizsgáljuk előbb a történelmet.

Az emberré válás során kialakult a csoporton belüli rangsor, amely valamilyen formában máig megőrizte szerepét. Van feljebbvaló és van alattvaló, csak a nevük változott, finomodott. A rabszolgatársadalmat fölváltotta a feudalizmus, amikor az állam vezetője a király volt, és mindenki alatta szolgált. Ez a társadalmi rendszer a fejlett Európában, a 18. század végére kiélte magát. A francia forradalom meghozta a polgárság társadalmi vezető szerepét.

A polgár szó a német burgaere, purgaere (városlakó) formákból, illetve ennek hivatali rétegét illetően a bürger (büró = [pürger, purgar] = hivatal) szó átalakításából ered. Magyar nyelvterületen a pulgar szó csaknem nyolcszáz éves, a pógár használata pedig a 16. század közepétől ismert. A másik változat a latin civil szóból ered. Ebből származott a hosszú ékezettel írt cívis szavunk, amely - például Debrecen mintájára - parasztpolgárt jelöl. Egy adott helység polgári elöljárói közé taroztak az ugyancsak latin szóból eredő virilisták, akik a lakókörzetükben a legtöbb adót fizették, és ezen a címen a tanács tagjaivá váltak, így beleszólásuk volt településük életébe.

A polgárra több gúnynév, illetve elmarasztaló név is tapadt. Itt kettőt említek. Egyik a szocializmusban a filiszter lett, amely a német nyelvből származik, és kispolgárt, nyárspolgárt jelent. Az ismert ballagási dalt az 1950-es években csak úgy volt szabad elénekelni, ha a "filiszter leszek magam is" sort így ferdítettük el: "dolgozó leszek magam is". A másik szavunk az egész világon elterjedt, ahol népcsoportok gazdálkodásból élnek. Ezt a gúnynevet a feltörekedett rétegek adták a polgári sorból lemaradottaknak. Az USA-ban például redneck, azaz a naptól cserzett, vörösnyakú, vagyis a mezőn szorgoskodó, legegyszerűbb ember csúfneve, akit mi sültparasztnak mondunk. Ezek közös meghatározása szerte a lakott kontinenseken: "a kifinomultság teljes hiánya".


Az anyag többi része olvasható:
WEB (HTML) formátumban: polgar.htm (4.5 MB)
Adobe Acrobat (PDF) formátumban: polgar.pdf (2.1 MB)
Az Adobe Acrobat olvasóprogram ingyenesen letölthető az Adobe honlapjáról: Acrobat Reader


Copyright © Szenti Tibor, 2001-2007. Minden jog fenntarva!